Háromfajta ember létezik: a levélemberek, akik csak a leveleket
veszik észre; a faemberek, akik a leveleket és a fákat egyaránt
meglátják; és az erdőemberek, akik átlátják, hogy az erdő
levelekből és fákból áll össze, sőt, azt is, hogy számtalan
különböző erdő van. Julia Middleton, a Hatáskörön túl című könyv
szerzője úgy gondolja, a mai világban erdőember típusú vezetőkre
van szükség, akik korlátaikon túllépve, összefogva valódi
változásokat indíthatnak el. A HVG kiadásában most magyarul
megjelent könyvében azt taglalja, hogyan lehet ilyen vezetővé
válni.
Sokszor szemtanúi lehetünk annak, hogy éles eszű, agresszív
menedzserek gyorsan felkapaszkodnak a szervezeti ranglétrán, aztán
egyszer csak váratlanul légüres térbe kerülnek. A képességek,
amelyeknek addig oly sok hasznát vették, hirtelen már nem
elégségesek az adott feladat megoldásához. Az is gyakran előfordul,
hogy az alkalmazottak összesúgnak a főnök háta mögött: "nem igazán
bánik jól az emberekkel", "nem látja a fától az erdőt", vagy
"nincsenek túl eredeti gondolatai", amiből az tűnik ki, hogy mégsem
tartják őt vezetőnek valónak.
Ennek oka Julia Middleton, a Hatáskörön túl című könyv
szerzője szerint az, hogy ezek az emberek nem látják át a
problémákat a maguk komplexitásában, és ha kikerülnek a megszokott
környezetükből, nem tudnak mit kezdeni a megváltozott
körülményekkel.
Sokan úgy gondolják, hogy a vezetőknek minden körülmények között
a posztjuk által körbehatárolt területen kell maradniuk és e
határok között kell működniük. Ezzel az a baj - írja Julia
Middleton könyve bevezetőjében -, hogy a problémák átugorják vagy
semmibe veszik a határokat, így hiába állnak elő a vezetők
valamiféle megoldási módozattal, nem fog működni a dolog.
A vezetésről óriási tévedések keringenek - emelte ki Julia
Middleton a könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából
rendezett panelbeszélgetésen. Az a vélekedés, hogy ha valaki
kellőképp összpontosít valamire, akkor megtalálja a megoldást,
hatalmas hazugság. Ha ugyanis túlságosan egy dologra összpontosít
az ember, akkor könnyen elmehet fontos dolgok mellett, vagy esetleg
nem látja a fától az erdőt - mondta a könyv szerzője.
Rácsokban élünk és a megoldás mindig kívül van - reflektált
Julia Middleton felvetésére Kiss Ulrich jezsuita
szerzetes a panelbeszélgetésen. A jó megoldásokra mindig akkor
lehet rájönni, amikor eltávolodunk egy feladattól és szünetet
tartunk. Ha ez nem történik meg, akkor jön létre az a bizonyos
rossz fókusz, amiről Julia Middleton beszél - jegyezte meg.
A mai világban, amikor korábban nem tapasztalt módon elmosódnak
a határvonalak az állami, a magán- és a nonprofit szektor között,
szükségessé válik, hogy a vezetők kilépjenek a saját kis köreikből,
illetve ne hagyják, hogy beskatulyázzák őket, és csak azt tehessék,
amire "felhatalmazták" őket a pozíciójuk alapján - véli a könyv
szerzője.
Az ideális vezető pragmatikus, képes szövetségeket kötni, és
hálózatok létrehozásában és működtetésében is jártas. Annak
viszont, hogy valaki jó vezetővé váljon, egy előfeltétele van -
hangsúlyozta a könyvbemutatón az írónő: alapvetően érdeklődni kell
más emberek iránt. Enélkül rövid távon még lehet boldogulni, de
középtávon már nem. A vezetés néha azt jelenti, hogy ismételten
felfedezzük azokat a nagyon alapvető dolgokat, amelyekről
megfeledkezünk, amikor egy rendszer rabjaivá válunk - tette hozzá
Julia Middleton.
Az írónő szerint a vezetés összefüggésben lehet az alázattal is,
ami még az igazgatótanácsokban helyet foglaló emberek esetében is
fontos lenne. Az elmúlt év ékes bizonyítéka volt annak, hogy az
alázat hiánya a legfelső vezetői körökben - illetve ennek
folyományaként az, hogy ezek a vezetők képtelenek figyelmesen
végighallgatni másokat - sok bukásban játszott szerepet, miközben
az "erősségek" egyik napról a másikra "gyengeségekké" váltak - írja
a bevezetőben. A szerző elengedhetetlennek tartja, hogy a
hatékony vezető alázatos legyen, de hinnie is kell magában.
Továbbá elég bátornak kell lennie ahhoz is, hogy kilépjen a
saját kereteiből, az általa nem ismert dolgokról kérdéseket tegyen
fel másoknak, és hogy merjen hibázni vagy a hibáival együtt élni -
hangsúlyozta Julia Middleton. Az írónő úgy gondolja, hogy túl sokan
maradnak a saját belső köreikben, és nem fogják a kívülről érkező
üzeneteket.
Arra a beszélgetésen elhangzott kérdésre, hogy Magyarországon
milyen realitása lehet ennek a fajta gondolkodásnak, miközben
nálunk szinte hagyománya van a kifogáskeresésnek a dolgok
megvalósítása helyett, Julia Middleton azt mondta: többször jár
Magyarországon, valóban sok a frusztráció, de úgy véli, mi túl
sokat is beszélünk róla. Véleménye szerint a frusztráció globális,
és nem magyar sajátosság. Kiss Ulrich tapasztalatait összegezve
ehhez annyit tett hozzá: nem igaz, hogy itthon semmit sem lehet
csinálni, csak a hozzáállást kell megváltoztatni.
Sz. Zs.
