Ha Csermanek Jánost be tudta fogadni a nemzet, akkor Orsós
Józsefet miért nem? - tette fel a kérdést Iványi Gábor egy
különleges vezetői tréningen, amelyen vállalatigazgatók,
minisztériumi felső vezetők, tanárok, lelkészek, alapítványok
elnökei, bankárok együtt, a szokásos környezetükből kiragadva
vitatkoztak a cigánykérdésről.
"Életre szóló élmény volt, amikor a tavalyi tréningen egy
nagybank vezérével, a számvevőszék egyik vezetőjével és másokkal
rabok közé vittek minket, akikkel egy órát beszélgethettünk. Majd
bezártak minket az egyik cellába is" - emlékszik vissza egy
iskolaigazgató a tavalyi tréningen szerzett tapasztalataira. De
hogy kerül a bankvezér és az igazgató a börtönbe? És egyáltalán
hogy kerül egy társaságba a pedagógus a bankárral és a
lelkésszel?
Kizökkenni a megszokott irodából
A válasz egy nemzetközi szinten már jól bevált program
adaptálásában rejlik. A három éve itthon is beindított különleges
vezetői tréning abból indul ki, hogy ma már nem elégséges egy
szervezet irányításához a vezetői rutin, a változások kezelésének
képessége felértékelődik az ügyfelek, a munkatársak és a kliensek
szemében. Ahhoz, hogy más rendszerben vizsgáljuk a problémákat, ki
kell lépnünk a szokásos tevékenységünk szűk keretei közül és új
területekről kell ötleteket behoznunk - vallják a program
szervezői. Ezért a tréning résztvevőit egyrészt kiszakítják a jól
megszokott irodájukból és számukra egzotikusnak tűnő helyszíneken
rendezik a foglalkozásokat, másrészt tudatosan arra törekednek,
hogy egy-egy csoportban a legkülönbözőbb területek képviselői
legyenek jelen.
A Common
Purpose Magyarország Egyesület Navigátor vezetőfejlesztő
elnevezésű tréningbemutató moduljának helyszíne a nyolcadik kerület
Magdolna-negyedében volt, amely a főváros legproblémásabb területe,
a felvetett téma pedig a "Kihátrálás a polgárháborúból - A roma
válságra adott válaszok" címet viselte.
Eltartani vagy kiirtani
"Ma már nem félünk kimondani: probléma. Ma már nincs kétségünk
abban, hogy ez a jelen és az elkövetkezendő 20 évünk leginkább
feszítő kihívása, amely végképp szétszakíthatja és tönkreteheti az
országot, a gazdaságot és a társadalmat, ha nem látunk neki azonnal
a megoldások keresésének. De nem mindegy, hogy ki hogyan lát hozzá:
agresszióval és gumibotlengetéssel, egymástól elszigetelten,
párbeszédképtelenül és egyre megveszekedettebb elszánással, vagy
végre tudomásul vesszük, hogy csak együtt, súlyos kompromisszumok
és kölcsönös áldozatok árán fogunk tudni csak megoldást találni" -
írták a rendezvény meghívójában.
A józsefvárosi Kesztyűgyárban Iványi Gábor lelkész arról beszélt,
hogy a cigányság "valódi proletár" helyzetének tarthatatlansága már
a 60-70-es években látszott. Pedig akkor még ez a réteg legalább
része volt a társadalomnak - mondta, hozzátéve, hogy a
rendszerváltástól fokozatosan kezd kiszorulni onnan, s válik
idegenné, ellenséggé a cigányság. A lelkész Lakatos Menyhértet
idézte. "Nagy a többségi társadalom felelőssége abban, hogy
bizonyos pozíciókba, munkakörökbe nem engedi a cigányokat, mert
azok a - főleg fizikai - munkák, amelyeket ők hagyományosan
végeznek, el fognak fogyni a gépesítés miatt. Előbb-utóbb két
lehetőség közül választhat a társadalom: eltartja vagy kiirtja a
cigányokat" - vizionálta Lakatos a nyolcvanas években. Iványi
szerint úgy tűnik, lassan eljutunk erre a pontra.
A lelkész szerint érdemes föltenni a kérdést magunknak, hogy a
Nemzeti dalt szavaló szabolcsi cigánygyereket vajon miért is nem
tekintjük magyarnak. "Ha ez a nemzet be tudta fogadni Csermanek
Jánost vagy Csurka Istvánt, akkor miért nem tudja befogadni Orsós
Józsefet?" - kérdezte továbbá Iványi, aki úgy véli, a probléma ott
kezdődik, hogy nem tekintjük magyaroknak a romákat.
Nem romakérdés, a munka hiánya
Ivády Gábor polgármester viszont kijelentette, hogy romakérdés
nem létezik. A probléma az, hogy nincs munka, és emiatt sokan
mélyszegénységbe kényszerültek. Ivád község arról híresült el, hogy
májustól közmunkához és a gyermekek iskolába járatásához kapcsolja
a szociális segély folyósítását. A polgármester úgy véli, hogy a
közvélekedéssel ellentétben a szociális segélyen élők csak
jelentéktelen százaléka roma származású. Ivádon például a
közmunkások inkább magyarok.
Ivády felemás helyzetnek tartja, hogy a rossz szociális törvény
módosítását neki - egy polgármesternek - kellett megírnia. Végül is
eredménynek tartja, hogy nagyjából átment az elképzelése, és mára
gazdasági szempontból is érdekük munkát kínálni az
önkormányzatoknak, mint segélyt folyósítani. (Iványi Gábor szerint
jó elképzelés, hogy csak az kapjon pénzt, aki dolgozik, de még
közmunkát sem tudunk mindenkinek biztosítani.) A baj az, hogy ezzel
a módosítással a kormány kipipálta a problémát, és nem lép tovább.
Pedig Ivády szerint ki kell képezni a középrétegeket, s ehhez az
oktatás fejlesztését kell sürgősen elkezdeni. Szerinte az is baj,
hogy Magyarországon túl magas a minimálbér, s nem érdekük a
munkáltatóknak felvenni munkavállalókat.
Időzített bomba
Holtzer Péter közgazdász ennél élesebben fogalmazott, szerinte a
minimálbér, úgy ahogy van elhibázott dolog. Hiszen sokszor annyi
bért és járulékot kell így kifizetnie a munkáltatónak, amennyit
esetleg az adott munka nem is ér.
Holtzer leszögezte, hogy időzített bombát jelent Magyarországon a
roma foglalkoztatás kérdése, a jelenlegi rendkívül rossz helyzet
hosszú távú fennmaradása az egész ország versenyképességét komolyan
veszélyezteti. Ő is a közoktatás fejlesztésében látja a megoldást,
amely mint mondta nemcsak a romakérdéssel kapcsolatos időzített
bombát hatástalaníthatja, hanem azt a problémát is, hogy a mai
tinédzserek ötöde funkcionálisan analfabéta. Mivel velük a
későbbiekben jelentős javulást már nagyon nehéz elérni, így a
leendő gyermekeik esélyei is romlanak, azaz beindul a
tudatlanságspirál.
Balla István
