2011. október 10. | Budapest
Kapcsolat: Svékus Márton
A szokatlanság hatalma
Mások bőrében, új utakon
2011.10.11
Tegnap reggel - ígéretük szerint - vállalatvezetők szálltak
metróra, buszra, villamosra ahelyett, hogy szokás szerint céges
autójukba ültek volna, de akadt olyan főnök is, aki bolti
alkalmazottainak bőrébe bújt. Volt, aki egy napig böjtölt, hogy
kicsiben megélhesse, milyen a ramadán, egy ügyvezető igazgató pedig
sok év után ismét szóba állt az anyósával. Tették mindezt a Common
Purpose, a világ egyik legismertebb vezetőfejlesztő szervezete
kezdeményezésére, amely idén először Magyarországon is meghirdette
a fordított napot.
A saját nézőpontok megkérdőjelezése, a komfortzónából való
kilépés az egyik legnehezebb dolog a mindennapokban. Éppen ezért az
emberek gyakran nem is teszik meg, pláne nem tudatosan - mondja
Svékus Márton, a Common Purpose Magyarország ügyvezető igazgatója.
A vállalások, ötletek legtöbbször kicsik, személyesek, és alig
akad, aki reklámozná, hogy ez az a nap, amikor kényelmetlen,
szokatlan szituációkba kényszeríti magát és - önként vállalva - meg
fog lepődni. Nem ez a lényeg, hanem hogy minél többen megismerjenek
és megértsenek a sajátjuktól eltérő gondolkodásmódokat. Ez segíti a
hatékonyabb, rugalmasabb munkavégzési, vezetési technikák
kialakulását.
Néhányan csak azt fogadják meg, hogy minél több emberre fognak
mosolyogni, de volt már példa arra is, hogy egy amerikai cégvezető,
aki korábban nem akarta elhagyni az Egyesült Államokat, egyiptomi
útra indult, hogy jobban megértse az ottani kultúrát.
Albert Einstein szerint nem oldhatjuk meg napjaink problémáit
azzal a gondolkozással, amellyel létrehoztuk őket. A megszokott
környezet nem kérdőjelezi meg feltevéseinket, nem nyújt új,
meghökkentő impulzusokat, inspirációt. A megszokás olyan, mintha
egy mókuskerékben pörögnénk. A természetes kreativitást és azt a
fajta gondolkodást, amely új, a hagyományostól eltérő módon tekint
egy-egy problémára, az oktatási rendszer és a munka világa kiöli az
emberből. Egy tudatosan felépített és megélt átlépés más világokba
azonban esélyt ad arra, hogy az ember új értékek, logikák mentén
korábban számára elképzelhetetlen megoldásokra jusson - magyarázza
Svékus Márton. A napi rutin jelentősége, hogy strukturálja az
életünket, tervezhetővé teszi a mindennapokat, de pszichológiai
előnyt is jelent. Erről Eric Berne írt világhírű könyvében, az
Emberi játszmákban. Ő az ingeréhség és elismeréséhség után harmadik
helyre sorolta a struktúraéhséget, ami a többi között
biztonságérzetet nyújt. - Kilépni a biztonságos rutinból kockázatos
vállalkozás, szorongással is járhat. Előnye lehet ugyanakkor az a
felszabadító élmény, hogy a változtatás olyan előnyöket von maga
után, mint a javuló munkahelyi légkör, az olajozottabb kommunikáció
vagy éppen a teljesítmény, az empátia szintjének növekedése - mutat
rá L. Szabó Judit szervezetpszichológus.
A spontaneitás mindig frissítően hat. Létezik egy komfortzóna,
amin belül maradva még rutinszerű viselkedésről beszélhetünk. Ettől
kissé eltávolodva megjelenik a kreativitás, ami egyben a tanulás
ideális állapota is. A kulcs a rugalmasság edzésben tartása, ami
kiváló eszköz a stressz ellen is -teszi hozzá. Mindazonáltal
egyénfüggő is, ki hogyan éli meg a rutinszerűséget. Van, akinek már
az is megterhelő, ha kötött munkaidőben vagy folyton ugyanazon a
helyen kell dolgoznia, másnak pedig éppen ez a létfontosságú. -
Szép számmal találni ilyen munkavállalókat az állami, közigazgatási
szférában. Ők azok, akiknek tragédia, ha az alkalmazotti létből
kiesve esetleg vállalkozni kényszerülnek. Személyiségükből fakadóan
nem képesek megteremteni saját kereteiket, önállóan szervezni a
tevékenységüket - mondja a pszichológus. A munka világában
használatos tesztekkel meg lehet állapítani, kinek mekkora igénye
van a változatosságra, illetve mennyire monotóniatűrő. Ez
ugyanakkor erősen szituációfüggő is, hiszen bizonytalanságban,
gyakran vagy gyorsan változó körülmények hatására, érzelmi vagy
egzisztenciális fenyegetettségben megnő az érzelmi igény a
biztonságra. -Ma Magyarországon a legtöbben nem keresik az újabb
kihívásokat a munkahelyen, inkább egy kis nyugalomra, azaz
biztonságra vágynak - mondja tapasztalatai alapján L. Szabó
Judit.
Miközben a gazdasági válság háttérbe szorította az önfejlesztést
és a tréningeket, mert az anyagi, emberi erőforrásokat a krízis
negatív hatásainak kivédésére kellett fordítani, a Common Purpose
munkatársai azt tapasztalják, hogy az általuk képviselt
gondolkodásmódnak egyre nagyobb a létjogosultsága. -
Válsághelyzetben megnő a kreativitás és a gyors alkalmazkodás
jelentősége. Nem lehet az irodában ülve megvárni, amíg a világ
megért bennünket. Meg kell tanulni befolyásolni a dolgok alakulását
a pozíciónk adta hatalmi körökön túl is, hiszen a globalizálódott
gazdaságban a siker vagy kudarc egyre inkább mások döntéseitől
függ. Ezeket a folyamatokat csak akkor érthetjük meg és
alakíthatjuk, ha a lehető legtöbb helyről szerzünk információkat,
és a lehető legtöbb szempontból értékeljük azokat - mondja Svékus
Márton. Ugyanakkor egyre nagyobb szükség van arra, hogy a közös
célokért dolgozó emberek és szervezetek - legyen az például a
büntetésmegelőzés, a hajléktalanhelyzet vagy a kultúrafinanszírozás
- valóban egy hajóban evezzenek, azaz céljuk érdekében képesek
legyenek félretenni a különbségeket, ne arra koncentráljanak, mit
miért nem lehet megcsinálni, vagy ki a hibás.
Töréspontok
A napi rutint akkor kell megtörni, amikor fásultságot, a kiégés
kezdődő jeleit érezzük, de legkésőbb akkor, amikor már
betegségtünetek is jelentkeznek, javasolja a pszichológus. Érdemes
rendszeresen önvizsgálatot tartani: miért azt és miért úgy
csinálom? Ez a legjobb viselkedés nekem és a környezetemnek? Külső
kényszer miatt cselekszem így, vagy én választottam? Egyáltalán
tudom-e, mi a viselkedésem oka, vagy csak öntudatlanul követek
másokat, bizonyos megszokásokat? Lehetne-e másképp, jobban?
Keresni kell az olyan jó példákat, mint a városi kerékpározás
elterjedése a munkába járáshoz: az elmúlt években sokan kaptak
biciklire, egymásnak csinálva kedvet hozzá. A változtatásokat
érdemes apróságokkal kezdeni, majd figyelni a hatást. Jó ötlet
például néhány személyes tárggyal otthonosabbá tenni a munkavégzés
környezetét, beszélgetést kezdeményezni alig ismert kollégákkal,
barátságos hangot megütni egy ellenszenves munkatárssal,
beiratkozni egy tanfolyamra, munkahelyi közösségi programot
szervezni, kivonni magunkat a pletykálkodásból - sorolja L. Szabó
Judit.
Ő a leglátványosabb eredményeket a teljesítményértékelési
rendszer megújításakor tapasztalta. - Létezik egy rossz hagyomány,
ami szerint a főnökök csak akkor szólnak, ha baj van. Ha minden
rendben, nem adnak visszajelzést. Ez is rutin. Ha egy cég működtet
is teljesítményértékelést, jellemzően ritkán, egyoldalúan,
felszínesen, mechanikusan használja. Ehelyett érdemes kipróbálni a
negyedéves, rendszeres értékelő beszélgetéseket, ahol a beosztott
saját magát értékeli, majd a vezető is elmondja pozitív, negatív
tapasztalatait. Ebből ötletek, javaslatok, fejlesztési célok
születnek, amiket ha írásba foglalnak, később tesztelhető az elért
eredmény - mondja. Sikeres gyakorlat a munkaköri rotáció bevezetése
is. Ilyenkor bizonyos időközönként más munkakörbe, gyakran helyileg
is máshová rendelik a dolgozókat, főleg a vezetőket. Jók a
tapasztalatok az egyéni karriertervezési rendszereket, esetleg
belső pályázati vagy versenykiírásokat bevezető társaságoknál
is.
